Avagy: az elfelejtett múlt rabjai.
Egy kényes téma. Kényes, mert az összes kommunista a haját tépve fogja tagadni. Mert nemcsak a történelemből, de az emlékezetből is ki lett törölve. Mintha soha nem is történt volna meg.
De megtörtént. Nem is olyan rég. Pedig nem lenne szabad elfelejteni, mert napjaink Európájában hasonló totalitárius birodalmat látunk ráépülni egy gazdasági közösségre.
De kezdjük az elején. Tegyünk egy kiruccanást a múltba, amikor a fasizmus és a szocializmus karöltve, egymás ikertestvéreiként tervezték uralni Európa nemzeteit. Nem, nem titokban. Oly nyíltan, hogy erre külön teóriát is kreáltak, szociálfasizmus néven.
fasiszta kommunizmusét”
(József Attila: Világosítsd föl gyermeked)
Amiről mindenki tud:
1939.
Szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot. „Természetesen” nem hódító céllal, hanem az ott élő német kisebbséget akarták felszabadítani a lengyel elnyomás és „terror” alól.
Szeptember 17-én a szovjet Vörös Hadsereg betört Lengyelország keleti részeibe. „Természetesen” nem hódító céllal, hanem megvédeni az ott élő, a Hitleri agresszió által fenyegetett ukránokat és fehéroroszokat.
(Több infó erről
pl. -> itt <- és -> itt <-)
Eközben a demokráciát és a megállapodásokat szívén viselő nyugat, látván a lengyel szövetségesük sorsát, azonnal tudták mi a kötelességük. Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak, majd napokon belül már a határon is voltak a hadosztályaik. És kezdetét vette a „furcsa háború” (avagy: „unalmas háború”) melynek során a francia és a brit seregek gyakorlatilag nem csináltak semmit. De azt nagyon önfeláldozóan, és a katonák is csúnyán néztek közben. Ez bizonyára sokat segített a lengyeleknek, akik „érthetetlen” módon még így sem tudták kiverni az agresszort.
És közben a német, a szovjet (ahogy a francia és a brit) újságok önnön dicsőségükről és önzetlen nagyszerűségükről áradoztak.
Mára mindenki tudja, mi történt valójában.
Franciaország és a brit expedíciós hadsereg fegyverzetüket és létszámukat tekintve fölényben voltak a németekhez képest. Noha (később) a legfelsőbb német parancsnokok is úgy nyilatkoztak, hogy a Wehrmacht nem boldogulhatott volna a kétfrontos háborúban, e két szövetséges inkább egy helyben topogott. Félve a német megtorlástól, emlékezve az első világháború veszteségeire, szemrebbenés nélkül megszegték a szövetségesi kötelezettségeiket Lengyelország iránt.
Németország Lengyelország megszállását úgy akarta mutatni a világ szeme előtt, hogy a lengyelek a német kisebbség elnyomója, a német támadás pedig csak megtorlási művelet. Ezért a német katonai felderítés (Abwehr) provokációkba kezdett. Lengyel civilnek öltözve botrányokat provokáltak a németek által látogatott éttermekben és kávéházakban. Időzített bombákat helyeztek el német iskolákban és lokálokban, német birtokokat gyújtottak fel. Augusztus 31-én Felső-Sziléziában elfoglaltak egy német rádióállomást, (gleiwitzi incidens) ahonnan lengyel nyelvű, németellenes propaganda-üzenetet sugároztak. Másnap már indult is a német hadsereg.
Az sem titok már, hogy jóval előbb Hitler és Sztálin szövetséget kötöttek.
Moszkvában 1939. augusztus 23-án Vjacseszlav Molotov szovjet és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek aláírták a Molotov-Ribbentrop-paktum néven ismert megállapodást. Ez azonban jóval több volt, mint megnemtámadási szerződés.
Titokban felosztották maguk között Lengyelország mellett Finnországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát is.
A vörös hadsereg csak azért indult Lengyelországba 17 nappal később, hogy Sztálinnak elég ideje legyen eljátszani közben a meglepettet és a felháborodottat.
ENNYIT ARRÓL, HOGY A NAGYHATALMAK POLITIKÁJA MENNYIRE TISZTESSÉGES, A PROPAGANDÁJUK PEDIG MENNYIRE MEGBÍZHATÓ.
Mivel a történelemnek arra kellene tanítani minket, hogy ne kövessük el újra ugyanazon hibákat, fel- és megismerve bizonyos csapdákat ne eshessünk bele újra, nézzük egy kicsit tovább a múltat.
Hitler és Sztálin megállapodása hivatalosan azért jött létre, mert mindkét fél attól rettegett, hogy a másik összefog ellene a francia-brit szövetségesekkel.
Amiről viszont kevesen tudnak:
A fasiszta-szocialista barátság nem ekkor kezdődött.
Ugorjunk egy kicsit az időben, 15 évvel korábbra.
Ezek a szervezetek nem zárják ki egymást, ellenkezőleg, egymás hasznos kiegészítései.
A fasizmus és a szociáldemokrácia nem zárják ki egymást, mert nem ellenpólusok, hanem ikertestvérek.”
(Sztálin, 1924, szeptember 20.)
A Kommunista Internacionálé (Komintern) még Lenin idejében alapított nemzetközi kommunista szervezet volt.
Amikor Olaszországban 1922-ben Mussolini megszerezte a hatalmat, a kommunisták az elsők között ölelték keblükre.
Csavartak egyet a marxizmuson, és megszületett a kommunista ideológia új iránya, amit úgy neveztek:
Egy általuk hivatalosan is elfogadott teória, amely lényege az volt, hogy a szociáldemokrácia valójában a fasizmus (és az imperializmus) ideológiai társa.
A Komintern 1928-as VI. kongresszusán hivatalosan is elfogadták a kifejezést.
A határozatnak megfelelően Németország Kommunista Pártja nem Hitler egyre erősödő NSDAP pártját tekintette legfőbb ellenségnek, hanem a német szociáldemokratákat.
Ezen kívül a Moszkva utasításait hűen követő Ernst Thälmann (a német kommunista párt főtitkára) és a kommunista párt vezetősége mindenkit árulónak nyilvánított, aki antifasiszta egységfront létrehozását javasolta a többi baloldali párttal.
(Több infó erről pl. -> itt <-)
De aztán jött Marinus van der Lubbe, egy holland kommunista, aki 1933. Február 27-én este bemászott a német parlament épületébe (Reichstag) és ott mintegy hatvan tüzet gyújtott meg. Az épület leégett, a nácik viszont ráfogva az egészet a kommunistákra, akkora hatalomra tettek szert, amiről eddig csak álmodoztak.
Moszkvának viszont rosszul esett Berlin kommunista üldözése.
Georgi Dimitrov javaslatára (akit a németek szintén letartóztattak a Reichstag leégésének vizsgálatakor) 1935-ben, a Komintern VII. kongresszusán felfüggesztették a szociálfasizmus elméletét. Helyette meghirdették a fasizmus elleni összefogást.
De a felfüggesztést is felfüggesztették a Molotov–Ribbentrop-paktum megszületésekor. Ezt szintén Dimitrov fogalmazta meg 1939. szeptember 7-én. A kommunista pártokban és a Szovjetunióban megszűnt a náciellenes propaganda, a párttagoknak pedig azt kellett mondaniuk, hogy a második világháború kitöréséért a nyugati imperializmus okolható.
S mi több: a pár éve még követendő példának kikiáltott antifasiszta értelmiséget lejárató kampányokba kezdtek, a nyugati párttagoknak pedig kötelező volt szabotálniuk hazájuk Hitler elleni erőfeszítéseit.
Az új eszme még a koncentrációs táborokba is eljutott (Gulag) ahol ennek hatására kiközösítették az antifasisztákat.
És hogy ez se legyen elég: a náciellenes németeket még a Gulagokon is összegyűjtötték, és átadták a náci Németország titkosrendőrségének (Gestapo).
a "baloldali eszmeiség" ideológiája szerint is a fasizmus édestestvérei lettek.
Eközben Sztálin úgy gondolta, hogy Hitler előbb Franciaországot és Angliát próbálja majd legyőzni. Amíg ők háborúznak, a Szovjetunió megerősödik, és aztán elfoglalhatja a meggyengült Európát. Tévedett.
1941. június 22-én a Harmadik Birodalom megindult a Szovjetunió ellen, és ezzel kezdetét vette a Barbarossa hadművelet. A kommunisták pedig megint felfüggesztették a szociálfasizmust és csatlakoztak az ismét meghirdetett fasizmus elleni népfrontpolitikához.
És ezzel még mindig nincs vége a szeretem-nem szeretem, se veled, se nélküled fasiszta-szocialista szerelmi tébolynak.
A szociálfasizmus - bár ekkor már korlátozottan - 1948 és 1953 között is újraéledt.
És aztán megint nem. A maximális üzemmódra kapcsolt szocialista önmosdató rendszer nemcsak a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékát igyekezett eltüntetni és letagadni. A dokumentumok tűzbe kerültek, a népek barátságának szociálfasiszta módjára emlékezők pedig a Gulagra. Már akit nem volt célszerűbb ott helyben tarkón lőni.
Minden írott és íratlan emléket igyekeztek a lehető leghatékonyabb módon eltüntetni arról, hogy bármi közük is lett volna a fasisztákhoz azon kívül, hogy harcoltak ellenük és legyőzték őket.
A kitörölt emlékezetben keletkezett lyukakat pedig hazugságokkal töltötték fel.
HOGY IS VAN EZ?
„Ideológiailag nem vagyok elég képzett” - mondta Pelikán a Tanú c. filmben.
Mi a baloldali ideológia valósága 30 éven belül?
Kezdetben:
- A fasizmus erősödik. Elvtársak, ők az édestestvéreink, velük összefogva együtt uralhatjuk a világot, az antifasiszták gyáva hülyék!
Aztán:
- Elvtársak! A fasiszták gazemberek, fogjunk össze ellenük! A mi utunk az antifasizmus!
Később:
- A fasiszták a mi ikertestvéreink, náluk jobb barátunk sosem volt a földön, segítsük őket mindenben. Ja, és hülye antifasiszták.
Utána:
- A mocskos fasiszták az életünkre törnek, de Sztálin elvtárs ezt előre látta, ő diadalra vezet minket!
Majd:
- Tulajdonképpen a fasiszták is emberek, ha minket támogatnak, ismét jó testvérek lehetünk.
Végül:
- Elvtársak! Miféle ócska hazugság ez?! Mi, szocialisták az idők kezdete óta mindig is a fasizmus ádáz ellensége voltunk, soha nem közösködtünk velük, most sem tesszük és soha nem is fogunk.
- A fasizmus erősödik. Elvtársak, ők az édestestvéreink, velük összefogva együtt uralhatjuk a világot, az antifasiszták gyáva hülyék!
Aztán:
- Elvtársak! A fasiszták gazemberek, fogjunk össze ellenük! A mi utunk az antifasizmus!
Később:
- A fasiszták a mi ikertestvéreink, náluk jobb barátunk sosem volt a földön, segítsük őket mindenben. Ja, és hülye antifasiszták.
Utána:
- A mocskos fasiszták az életünkre törnek, de Sztálin elvtárs ezt előre látta, ő diadalra vezet minket!
Majd:
- Tulajdonképpen a fasiszták is emberek, ha minket támogatnak, ismét jó testvérek lehetünk.
Végül:
- Elvtársak! Miféle ócska hazugság ez?! Mi, szocialisták az idők kezdete óta mindig is a fasizmus ádáz ellensége voltunk, soha nem közösködtünk velük, most sem tesszük és soha nem is fogunk.
Civakodó testvérek.
Hiteles, őszinte, meggyőződésen alapuló következetes eszmeiség - vagy csak sima, pillanatnyi érdekekre épített hazugságáradat? Ez nem kérdés.
A kommunisták pedig átírják. Újra és újra, ahányszor csak érdekükben áll.
Ha kell, 5 évente, ha kell gyakrabban.
Mindig is szemrebbenés nélkül hazudtak és csaltak mindenben.
Rájuk jellemző módon ezt mindig valamiféle hangzatos eszmékbe és ideológiákba csavarták.
Teljesen mindegy hogy éppen mit csinálnak és miért, mindig megvolt a magyarázat arra, hogy az az emberiség legnagyobb érdekét szolgálja, nekik ebben nincs semmi jó.
Ők csak azért teszik amit tesznek, mert az a létező legnagyszerűbb dolog, amit önfeláldozó módon hajtanak végre.
Erre mindig volt kéznél egy meséjük. Marxtól, Lenintől, Sztálintól, vagy bárkitől, aki az aktuális célra rá tudta fogni, hogy az pont beleillik a baloldal eszmeiségébe.
És mindig voltak, akik ezt el is hitték.
ENNYIT AZ IDEOLÓGIÁKRÓL, ÉS AZOK VALÓDI CÉLJÁRÓL.
A történelem során számtalan ideológia és egyéb filozófiai tanítás született. Ezek közül csak és kizárólag azok váltak ismertté, amelyek megfeleltek arra, hogy hatalomvágyó, uralomra törő csoportok saját céljaikra használhassák.
Elrejthessék az eszmék mögé a valódi céljaikat, kimagyarázhassák vele tetteiket. Azt a hamis látszatot kelthessék, hogy amit tesznek nem önös érdek, hanem egy nemes, felsőbbrendű cél érdekében történik.
Elrejthessék az eszmék mögé a valódi céljaikat, kimagyarázhassák vele tetteiket. Azt a hamis látszatot kelthessék, hogy amit tesznek nem önös érdek, hanem egy nemes, felsőbbrendű cél érdekében történik.
A fasizmus és a szocializmus egymás édestestvérei, vagy sem?
Kaparjuk le mindkettőről az ideológiai álcát, tegyük félre ezek hamis és hazug eszméit, csak a tényeket nézzük.
Az általuk alkalmazott módszereket.
Nézzük a 10 legjellemzőbbet.
- Felsőbbrendűség
Szocik:
A párt által meghatározott, éppen aktuális ideológia szent és sérthetetlen. Aki mást mond, a rendszer ellensége.
A rendszer pedig keményen lesújt az ellenségeire. Természetesen nem a pártvezetés hatalmának megóvásáért, hanem a nép érdekében.
Mert csak az lehet igaz, amit a párt mond. És amit a párt mond, az igaz. A(z aktuális) szocialista eszmék kimagaslóan felette állnak minden másnak.
A rendszer pedig keményen lesújt az ellenségeire. Természetesen nem a pártvezetés hatalmának megóvásáért, hanem a nép érdekében.
Mert csak az lehet igaz, amit a párt mond. És amit a párt mond, az igaz. A(z aktuális) szocialista eszmék kimagaslóan felette állnak minden másnak.
Nácik:
Ugyanez. Csak más az ideológiai hablaty.
- Sajtószabadság (helyett cenzúra)
Szocik:
A „Bolsevik” majd a „Pravda” újságokban jelenik meg a pártvezetés által elvárt valóság. Ettől eltérő tartalom nem jelenhet meg sehol. Más véleményen nem lehet senki. Az ellenszegülő újságokat bezáratták, a renitens újságírók pedig (jobb esetben) koncentrációs táborba kerültek.
Nácik:
- Lehallgatás, megfigyelés
Szocik:
Igyekeztek minden telefont lehallgatni, minden levelezést elolvasni, minél több embert megfigyelni, nyilvántartást vezetni lehetőleg mindenkiről.
Az árulás és a besúgás afféle főállású tevékenység lett. A rosszindulatú, géppel írt, névtelen feljelentések vádlottjai pedig ártatlan áldozatokká váltak.
Az árulás és a besúgás afféle főállású tevékenység lett. A rosszindulatú, géppel írt, névtelen feljelentések vádlottjai pedig ártatlan áldozatokká váltak.
Nácik:
Ugyanez.
- Koncepciós per
Szocik:
Akik kényelmetlenné váltak a párthatalomnak, vagy csak a megbízhatóságuk lett kérdéses, bíróság elé kerültek.
A létező legkülönfélébb hamis vádakkal illették őket, melyeket a tárgyaláson be is ismertek. A kihallgatások során ugyanis addig verték és kínozták őket, amíg az ellenállás (és a normális önfenntartás) legkisebb szikrája is ki nem hunyt bennük. Ha kellett, napokig. Ha kellett, hetekig. Végül emberi roncsként már bármire hajlandóak voltak azért, hogy akár halálukkal, de véget érjen a szenvedésük.
A vádiratok jellemzően vagy hamis bizonyítékokon alapultak, vagy a (törvényi) jogszabályok kiforgatásával.
Jellemzően már a tárgyalások előtt elkészültek az ítéletek is - mert az egész bírósági tárgyalás csupán az ítélet (és annak végrehajtásának) igazolására szolgáló színjáték volt.
A létező legkülönfélébb hamis vádakkal illették őket, melyeket a tárgyaláson be is ismertek. A kihallgatások során ugyanis addig verték és kínozták őket, amíg az ellenállás (és a normális önfenntartás) legkisebb szikrája is ki nem hunyt bennük. Ha kellett, napokig. Ha kellett, hetekig. Végül emberi roncsként már bármire hajlandóak voltak azért, hogy akár halálukkal, de véget érjen a szenvedésük.
A vádiratok jellemzően vagy hamis bizonyítékokon alapultak, vagy a (törvényi) jogszabályok kiforgatásával.
Jellemzően már a tárgyalások előtt elkészültek az ítéletek is - mert az egész bírósági tárgyalás csupán az ítélet (és annak végrehajtásának) igazolására szolgáló színjáték volt.
Nácik:
Ugyanez. Azzal a különbséggel, hogy nem fordítottak annyi energiát a vádirat meséjére, kevesebb kreativitás és fantázia volt a bűnök felsorolásában és részletezésében.
(Több infó erről pl. -> itt <-)
- Koncentrációs tábor
Szocik:
Lenin 1919 márciusában törvényesítette a koncentrációs táborokat és engedélyezte a kényszermunkatáborok létrehozását.
A későbbi Gulag (a mozaikszó jelentése: Javítómunka-táborok Főigazgatósága) munkatáborrendszer hivatalosan 1930. április 15-én jött létre. 1945-ös átszervezése után ez a táborhálózat 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt.
Az itt végzett tevékenységet cinikusan úgy emlegették: „málenkaja robota”. „Kis munka”.
A későbbi Gulag (a mozaikszó jelentése: Javítómunka-táborok Főigazgatósága) munkatáborrendszer hivatalosan 1930. április 15-én jött létre. 1945-ös átszervezése után ez a táborhálózat 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt.
Az itt végzett tevékenységet cinikusan úgy emlegették: „málenkaja robota”. „Kis munka”.
Nácik:
Lemásolták a szovjet módszert. „Körzetenként egyet”, ahogy Lenin írta a saját vezérkarának írt parancsban.
A működését és célját később a saját elképzeléseik szerint módosították.
Hivatalosan munkatáborok voltak.
Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett.
A működését és célját később a saját elképzeléseik szerint módosították.
Hivatalosan munkatáborok voltak.
Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett.
Megjegyzés: Hatalmas tévhit, hogy a nácik kizárólag zsidókat, a szocik pedig csak fasisztákat hurcoltak el. Azokat deportálták, akiket a rendszer az ellenségének tekintett. Ez pedig mindkettőnél nagyon tág értelmezésű volt. A táborokban jellemzően rettenetes állapotok uralkodtak: élelemhiány, túlzsúfoltság, rossz higiénia és elégtelen egészségügyi ellátás.
A náci haláltáborokban végzett kivégzések és mészárlások mindenki által ismertek.
Arról, hogy a tarkólövésen és akasztáson kívül más (esetleg tömeges) kivégzések történtek-e a szovjet táborokban, nincs értékelhető adat.
A szocik koncentrációs táboraiban egyes becslések szerint kb. 20 millió.
A náciké a világháború végéig tartott.
A szociké 1960. január 25-én lett felszámolva.
(Több infó erről pl. -> itt <-)
Megjegyzés:
Mindez Magyarország vonatkozásában:
Szocik:
Több, mint 700.000 embert hurcoltak el a Gulag vagy GUPVI táboraiba. Kb. a fele nem élte túl.
Nácik:
Magyarországról kizárólag az 1944-es náci megszállás után voltak deportálások. Május 15. és július 9. között, összesen 437.402 embert hurcoltak el, többségük Auschwitz–Birkenauba került. Pontosan nehéz megmondani, hányan élték túl, mert sokan nem jöttek haza - helyette Izraelbe vagy az USA-ba költöztek.
- Tömeggyilkosság
Lengyelország:
Szocik:
1940. március 2-án Lavrentyij Berija (szovjet állambiztonsági népbiztos) közölte, hogy a lengyel hadifoglyok - és a nyugat-belorussziai, nyugat-ukrajnai börtönökben tartott rabok - a szovjethatalom nyílt és reményt nem ígérő ellenfelei, akiket le kell lőni vád és vádirat nélkül.
A végrehajtást április 3-án kezdték, május 16-án be is fejezték. Az áldozatok számát a különböző becslések 22 és 23 ezer fő közé teszik.
A végrehajtást április 3-án kezdték, május 16-án be is fejezték. Az áldozatok számát a különböző becslések 22 és 23 ezer fő közé teszik.
(Több infó erről pl. -> itt <-)
Nácik:
1939 Szeptember 1-étől október 26-áig összesen 764 tömeges kivégzést hajtottak végre kb. 24 ezer lengyel áldozattal.
(Több infó erről pl. -> itt <-)
Ukrajna:
Szocik:
1932-ben a szovjet vezetés határozata alapján a „kulákok, korábbi kereskedők és társadalmilag idegen személyek” halálbüntetést kellett hogy kapjanak.
Azonban Ukrajnában úgy tűnt, a nemzeti kötelék erősebbnek bizonyulhat a kommunista ideológiához (illetve a szovjet birodalomhoz) való ragaszkodásnál. Ezért ott szigorítottak az elvárásokon - pláne, hogy az elvárt beszolgáltatott termés is elmaradt a kormányzati várakozástól. Növelték a begyűjtés „hatékonyságát”, s mi több: Molotov azt is elrendelte, hogy ha egy ukrán faluban már nem maradt gabona, vigyék el a burgonyát, zöldségeket és az egyéb megtalált élelmet.
Az eredmény az ukrán holodomor (1932–1933) lett.
Kb. 7,5 millió ember (köztük kb. 3 millió gyerek) szó szerint éhen halt.
Sztálin ukrajnai megbízottja, Mendel Hatajevics, (a gabonabegyűjtési társaság feje) büszkén nyilatkozta 1933-ban: „Az ukrán parasztok és kormányunk között kíméletlen harc dúl. Élet-halál harc. Ez az év erőink és az ő ellenállásuk próbája volt. Az éhség megmutatta nekik, ki itt az úr. Milliók életébe került, de a kolhozrendszer egyszer s mindenkorra megalapozódott. A csatát megnyertük!”
Azonban Ukrajnában úgy tűnt, a nemzeti kötelék erősebbnek bizonyulhat a kommunista ideológiához (illetve a szovjet birodalomhoz) való ragaszkodásnál. Ezért ott szigorítottak az elvárásokon - pláne, hogy az elvárt beszolgáltatott termés is elmaradt a kormányzati várakozástól. Növelték a begyűjtés „hatékonyságát”, s mi több: Molotov azt is elrendelte, hogy ha egy ukrán faluban már nem maradt gabona, vigyék el a burgonyát, zöldségeket és az egyéb megtalált élelmet.
Az eredmény az ukrán holodomor (1932–1933) lett.
Kb. 7,5 millió ember (köztük kb. 3 millió gyerek) szó szerint éhen halt.
Sztálin ukrajnai megbízottja, Mendel Hatajevics, (a gabonabegyűjtési társaság feje) büszkén nyilatkozta 1933-ban: „Az ukrán parasztok és kormányunk között kíméletlen harc dúl. Élet-halál harc. Ez az év erőink és az ő ellenállásuk próbája volt. Az éhség megmutatta nekik, ki itt az úr. Milliók életébe került, de a kolhozrendszer egyszer s mindenkorra megalapozódott. A csatát megnyertük!”
Nácik:
1941-ben a Babij Jar-i mészárlás során 33.771 ukrán zsidót gyilkoltak meg.
A foglyokat csoportokra osztották, majd bevezették őket egy szurdokba. A kiszolgáltatott emberekkel szemben MG-34-es géppuskások álltak fel és a kivégzést igazgató tiszt parancsára hosszú sorozatot adtak le rájuk. A tetemekre vékony földréteget hordtak, majd beterelték a következő csoportot...
A következő hónapokban a németek több tömegkivégzést is végrehajtottak Babij Jarnál, az ukrán nacionalista, szovjet kommunista, cigány áldozatok összlétszáma meghaladta a 100.000 főt.
A foglyokat csoportokra osztották, majd bevezették őket egy szurdokba. A kiszolgáltatott emberekkel szemben MG-34-es géppuskások álltak fel és a kivégzést igazgató tiszt parancsára hosszú sorozatot adtak le rájuk. A tetemekre vékony földréteget hordtak, majd beterelték a következő csoportot...
A következő hónapokban a németek több tömegkivégzést is végrehajtottak Babij Jarnál, az ukrán nacionalista, szovjet kommunista, cigány áldozatok összlétszáma meghaladta a 100.000 főt.
Felesleges lenne folytatni a sort, a tömeggyilkosságokból egyik ország sem maradt ki.
- Megfélemlítés
Szocik:
„Azok, akiket nem tartóztattak le, állandó rettegésben éltek. Azon gondolkodtak, hogy 'miért tartóztattak le mindenki mást, csak engem nem?'” (Sztálin, A világ ura - részlet)
Az egyszerű átlagemberek nap mint nap látták, ahogy a hatalom zsandárai önfeledten agyonvernek valakit.
Látták/hallották, ahogy szomszédjukat vagy ismerősüket elhurcolták - és őket senki sem látta visszatérni.
Félve suttogott történetek keringtek arról, ahogy különböző pártvezetők a folyosókon hátulról tarkón lőttek embereket - nem ritkán különösebb ok nélkül.
Látták barátaikat a bíróságok előtt olyasmikkel vádolva, amikről ők maguk is tudták, hogy nem igaz.
Olvasva az újságot, hallgatva a rádiót pedig a párt legfőbb vezetői beszéltek nekik olyan belső ellenségekről és azok kemény megbüntetéséről, amiből csak annyit értettek meg: ha valaki ellene tesz feljelentést, akkor neki annyi...
Az egyszerű átlagemberek nap mint nap látták, ahogy a hatalom zsandárai önfeledten agyonvernek valakit.
Látták/hallották, ahogy szomszédjukat vagy ismerősüket elhurcolták - és őket senki sem látta visszatérni.
Félve suttogott történetek keringtek arról, ahogy különböző pártvezetők a folyosókon hátulról tarkón lőttek embereket - nem ritkán különösebb ok nélkül.
Látták barátaikat a bíróságok előtt olyasmikkel vádolva, amikről ők maguk is tudták, hogy nem igaz.
Olvasva az újságot, hallgatva a rádiót pedig a párt legfőbb vezetői beszéltek nekik olyan belső ellenségekről és azok kemény megbüntetéséről, amiből csak annyit értettek meg: ha valaki ellene tesz feljelentést, akkor neki annyi...
Nácik:
Ugyanez, ugyanígy. A nácik hamar kimutatták a foguk fehérjét, az emberek pedig gyorsan megtanulták, hogy jobb nem ellenkezni velük.
Való igaz, hogy amikor a szövetségesek Németországot ostromolták, szinte minden épkézláb ember fegyvert fogott. Ez azonban a hazájuk és az otthonuk védelme érdekében történt, nem pedig Hitler iránti rajongásból. Ez a kettő nagyon nem ugyanaz.
Való igaz, hogy amikor a szövetségesek Németországot ostromolták, szinte minden épkézláb ember fegyvert fogott. Ez azonban a hazájuk és az otthonuk védelme érdekében történt, nem pedig Hitler iránti rajongásból. Ez a kettő nagyon nem ugyanaz.
Megjegyzés: Persze lehet számolgatni azt, hogy melyikük felvonulásán hányan lengettek zászlót. Azt is, melyikük nagygyűlésén tapsoltak többen. Csak ne feledjük közben azt sem, hogy ilyesmin lelkes pártaktivistaként részt venni egészen más dolog, mint muszájból. Mert egy totalitárius államban nyíltan kilógni a sorból gyakran az öngyilkossággal azonos.
- Fajgyűlölet
„A fajgyűlöletet arra használják igazolásképpen, hogy 'bánthatják őket, mert ők mások'.”
Szocik:
A II. világháború után kollektív felelősség (és kollaboráció) címén különböző nemzetiségű emberek tömeges üldöztetése kezdődött el.
12.330/1945. M.E. számú rendelet a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről:
1.§ Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutóbbi népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt.
...
3.§ (1) Az áttelepülésre kötelezett személyeknek - tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy azon kívül tartózkodnak - minden ingó és ingatlan vagyonát a jelen rendelet hatálybalépése napjától kezdődően zár alá vettnek kell tekinteni, a tulajdonos abból semmit el nem idegeníthet és azt meg sem terhelheti.
Csehszlovákiában kötelezően elrendelték a 3 millió ott élő németnek a megkülönböztető N (csehül: nemec) betű hordását - a zsidó sárga csillag mintájára.
Szlovákiában az ott élő 650.000 magyart állampolgárságától, sőt legelemibb emberi jogától is megfosztották. Elrendelték a magyar nemzetiségűek vagyonának elkobzását. Magyar ember törvényesen sem szellemi, sem fizikai munkát nem vállalhatott.
Jogvédelemben nem részesülhetett, szakszervezeti tag nem lehetett, politikai jogokat nem gyakorolhatott.
Lengyelországban a szovjetek által elűzött lengyelek a német országrészekbe menekültek, ahol a németeket meggyilkolták, vagy elűzték (tehát a szovjetek egyszerűen nyugatra tolták Lengyelországot).
Romániában a generációk óta ott élő németeket a szovjet gulagra deportáltak, másokat Németországba kergettek.
Az erdélyi szászok kitelepítése két évtizeddel a világháború után vette kezdetét.
Jugoszláviában a német lakosságot a magyar lakosság egy részével együtt haláltáborokba deportálták, és ott nagy részüket - korra és nemre való tekintet nélkül - tervszerűen meggyilkolták. Becslések szerint köztük kb. 45.000 magyart.
12.330/1945. M.E. számú rendelet a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről:
1.§ Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki a legutóbbi népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt.
...
3.§ (1) Az áttelepülésre kötelezett személyeknek - tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy azon kívül tartózkodnak - minden ingó és ingatlan vagyonát a jelen rendelet hatálybalépése napjától kezdődően zár alá vettnek kell tekinteni, a tulajdonos abból semmit el nem idegeníthet és azt meg sem terhelheti.
Csehszlovákiában kötelezően elrendelték a 3 millió ott élő németnek a megkülönböztető N (csehül: nemec) betű hordását - a zsidó sárga csillag mintájára.
Szlovákiában az ott élő 650.000 magyart állampolgárságától, sőt legelemibb emberi jogától is megfosztották. Elrendelték a magyar nemzetiségűek vagyonának elkobzását. Magyar ember törvényesen sem szellemi, sem fizikai munkát nem vállalhatott.
Jogvédelemben nem részesülhetett, szakszervezeti tag nem lehetett, politikai jogokat nem gyakorolhatott.
Lengyelországban a szovjetek által elűzött lengyelek a német országrészekbe menekültek, ahol a németeket meggyilkolták, vagy elűzték (tehát a szovjetek egyszerűen nyugatra tolták Lengyelországot).
Romániában a generációk óta ott élő németeket a szovjet gulagra deportáltak, másokat Németországba kergettek.
Az erdélyi szászok kitelepítése két évtizeddel a világháború után vette kezdetét.
Jugoszláviában a német lakosságot a magyar lakosság egy részével együtt haláltáborokba deportálták, és ott nagy részüket - korra és nemre való tekintet nélkül - tervszerűen meggyilkolták. Becslések szerint köztük kb. 45.000 magyart.
EZT ITT CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK:
„Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt.”
„Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt.”
(Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?)
Nácik:
Az európai kultúrából az árja mítosz segítségével szerették volna kiszorítani a sémi, mindenekelőtt a zsidó népet.
A közhiedelemmel ellentétben szerintük az árják (indoeurópaiak) NEM csak a szőke, kék szemű és fehér bőrű németek. (Hitler sem úgy nézett ki.)
Ez a tévhit csak a háború után terjedt el.
Hitler pl. a briteket is árjának tartotta, akiket első perctől szövetségesnek (és nem ellenségnek!) szeretett volna.
Zavaros magyarázatú fajelméletük a magyarokat és az olaszokat is árjának tartotta - de pl. a szlávokat már nem.
Szerencsére a birodalmuk hamarabb összeomlott, mintsem kiderült volna, hosszútávon valójában mit kezdtek volna az általuk lenézett népekkel. Valószínűleg másodrendű polgárként, afféle modern rabszolgaságba taszították volna őket.
Legalábbis egy részüket - más részükre haláltábor várt volna.
A közhiedelemmel ellentétben szerintük az árják (indoeurópaiak) NEM csak a szőke, kék szemű és fehér bőrű németek. (Hitler sem úgy nézett ki.)
Ez a tévhit csak a háború után terjedt el.
Hitler pl. a briteket is árjának tartotta, akiket első perctől szövetségesnek (és nem ellenségnek!) szeretett volna.
Zavaros magyarázatú fajelméletük a magyarokat és az olaszokat is árjának tartotta - de pl. a szlávokat már nem.
Szerencsére a birodalmuk hamarabb összeomlott, mintsem kiderült volna, hosszútávon valójában mit kezdtek volna az általuk lenézett népekkel. Valószínűleg másodrendű polgárként, afféle modern rabszolgaságba taszították volna őket.
Legalábbis egy részüket - más részükre haláltábor várt volna.
- Antiszemitizmus
Szocik:
Sztálin halála után, 1953-ban (a zsidó származású) Rákosit Moszkvába rendelték. Berija igen ingerült hangon hozta Rákosi és a magyar küldöttség tudomására, hogy Magyarország élére nekik olyan miniszterelnök kell, aki nem zsidó. Ezért kellett azonnal, „önként” lemondania.
Azonban a szovjet antiszemitizmus nem ekkor, hanem jóval hamarabb kezdődött.
„Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye. Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti őket.” - mondta Sztálin, majd megtisztíttatta a külügyminisztériumot a zsidó munkatársaktól, a lánya férjét (aki az ő tiltása ellenére egy zsidó ember felesége lett) pedig egy vorkutai lágerbe deportáltatta.
Az 1940-es évek végére már a zsidóság diszkriminálásának szinte minden klasszikus eszközét életbe léptették: betiltották az anyanyelvű könyvkiadásukat, maximálták a felsőoktatásban résztvevők számát (helyenként teljes kitiltásban volt részük), iskoláikat, zsinagógáikat, színházaikat bezáratták, többségüket kizárták a pártból, 1948-ban pedig sor került az első szovjet antiszemita kampányra, melynek során megölették a Zsidó Antifasiszta Bizottság elnökét és kivégeztették a zsidó irodalmi élet elitjét.
A második világháború előestéjén a szovjet zsidóknak nem voltak saját szervezeteik, vezetőik, a zsidó kultúrát pedig a kihalás fenyegette.
Aztán a fasiszta agresszorok ellen vívott Nagy Honvédő Háború alatt 1942-ben, megszervezte a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, hasonlóan a többi antifasiszta bizottsághoz (nők, fiatalok, tudósok, szláv népek antifasiszta mozgalmai). A bizottság rövidesen képviseleti testületté vált: a Szovjetunióban élő zsidóság egészét képviselte a kormány felé. Morálisan is ez a szervezet vált a szovjet zsidók vezetőjévé, amely segített a két totalitárius rendszerrel szembeni erkölcsi ellenállásban. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot a háború végén Sztálin megszüntette, vezetőit kivégezték, a holokauszt anyagát eltüntették.
Aztán jött a „Meggyilkolt (zsidó) Költők Éjszakája”, majd további korra, nemre és érdemekre való tekintet nélkül történő antiszemita tisztogatások.
1952-ben a Politbüro ülésén Sztálin a következőt állította:
„Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke.”
És ezzel újabb zsidók kerültek bíróság elé koncepciós perek vádlottjaiként. Aztán a terror fokozódott: Sztálin sugallatára létrehozták a Deportálási Bizottságot, hogy előkészítse a Szovjetunió európai területén élő zsidók Szibériába történő deportálását.
Sztálin, a „Gazda” ekkor már területi megoldásban gondolkodott az európai zsidó jelenlét megszüntetésével kapcsolatban.
Mindezt persze titokban, illetve koncepciós eljárásokkal. A részletesen kidolgozott, nagyszabású terv végrehajtását Sztálin hirtelen halála akadályozta meg.
Azonban a szovjet antiszemitizmus nem ekkor, hanem jóval hamarabb kezdődött.
„Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye. Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti őket.” - mondta Sztálin, majd megtisztíttatta a külügyminisztériumot a zsidó munkatársaktól, a lánya férjét (aki az ő tiltása ellenére egy zsidó ember felesége lett) pedig egy vorkutai lágerbe deportáltatta.
Az 1940-es évek végére már a zsidóság diszkriminálásának szinte minden klasszikus eszközét életbe léptették: betiltották az anyanyelvű könyvkiadásukat, maximálták a felsőoktatásban résztvevők számát (helyenként teljes kitiltásban volt részük), iskoláikat, zsinagógáikat, színházaikat bezáratták, többségüket kizárták a pártból, 1948-ban pedig sor került az első szovjet antiszemita kampányra, melynek során megölették a Zsidó Antifasiszta Bizottság elnökét és kivégeztették a zsidó irodalmi élet elitjét.
A második világháború előestéjén a szovjet zsidóknak nem voltak saját szervezeteik, vezetőik, a zsidó kultúrát pedig a kihalás fenyegette.
Aztán a fasiszta agresszorok ellen vívott Nagy Honvédő Háború alatt 1942-ben, megszervezte a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, hasonlóan a többi antifasiszta bizottsághoz (nők, fiatalok, tudósok, szláv népek antifasiszta mozgalmai). A bizottság rövidesen képviseleti testületté vált: a Szovjetunióban élő zsidóság egészét képviselte a kormány felé. Morálisan is ez a szervezet vált a szovjet zsidók vezetőjévé, amely segített a két totalitárius rendszerrel szembeni erkölcsi ellenállásban. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot a háború végén Sztálin megszüntette, vezetőit kivégezték, a holokauszt anyagát eltüntették.
Aztán jött a „Meggyilkolt (zsidó) Költők Éjszakája”, majd további korra, nemre és érdemekre való tekintet nélkül történő antiszemita tisztogatások.
1952-ben a Politbüro ülésén Sztálin a következőt állította:
„Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke.”
És ezzel újabb zsidók kerültek bíróság elé koncepciós perek vádlottjaiként. Aztán a terror fokozódott: Sztálin sugallatára létrehozták a Deportálási Bizottságot, hogy előkészítse a Szovjetunió európai területén élő zsidók Szibériába történő deportálását.
Sztálin, a „Gazda” ekkor már területi megoldásban gondolkodott az európai zsidó jelenlét megszüntetésével kapcsolatban.
Mindezt persze titokban, illetve koncepciós eljárásokkal. A részletesen kidolgozott, nagyszabású terv végrehajtását Sztálin hirtelen halála akadályozta meg.
Nácik:
Hitler sosem rejtette véka alá a zsidókkal kapcsolatos ellenérzéseit. Az 1925-ben megjelent könyvében, a Mein Kampfban ezt részletezte is.
Nézetrendszerükben a zsidóság központi helyet foglalt el: politikai, gazdasági és kulturális pozícióik teljes felszámolására törekedtek.
A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút.
A sárga csillag kötelező viselése csupán első lépése volt a társadalomból való kirekesztésüknek.
A holokauszttal pedig minden idők legtöbb zsidó áldozattal járó népirtását hajtották végre.
Az általuk elfoglalt területeken élő zsidó emberek közül aki nem tudott elmenekülni, azt koncentrációs táborokba szállították, illetve meggyilkolták.
Nézetrendszerükben a zsidóság központi helyet foglalt el: politikai, gazdasági és kulturális pozícióik teljes felszámolására törekedtek.
A zsidókat a civil társadalomból kizáró nürnbergi törvények évekkel megelőzték a második világháborút.
A sárga csillag kötelező viselése csupán első lépése volt a társadalomból való kirekesztésüknek.
A holokauszttal pedig minden idők legtöbb zsidó áldozattal járó népirtását hajtották végre.
Az általuk elfoglalt területeken élő zsidó emberek közül aki nem tudott elmenekülni, azt koncentrációs táborokba szállították, illetve meggyilkolták.
- Világuralmi törekvés
Szocik:
A Szovjetunió területének növelése, illetve a lehető legtöbb ország szocialistává alakítása, (tehát a szocialista világuralom megszerzése) nemcsak Sztálin álma volt.
Előtte Lenin, utána Hruscsov is ezt a célt tűzte maga elé. Ez utóbbi e miatt 1962. októberében hajszál híján kirobbantotta a harmadik világháborút.
Előtte Lenin, utána Hruscsov is ezt a célt tűzte maga elé. Ez utóbbi e miatt 1962. októberében hajszál híján kirobbantotta a harmadik világháborút.
Nácik:
A második világháború eleve a nácik (mint Harmadik Birodalom) és területfoglalásra vágyó szövetségeseinek (pl. Japán) világuralmi törekvése miatt robbant ki.
Kétségtelen.
Egyik kutya, másik eb.
A szoci-náci barátság emléke
Lehet vitázni azon, hogy melyik volt a nagyobb gazember, de szerintem értelmetlen.
Egy sorozatgyilkos nem lesz szent attól, hogy a cellatársa hárommal több embert ölt meg.
Szociálfasizmus. A két szocialista ideológia valódi arcát a tetteik mutatják meg.
Ó igen. Mert ami az idők során szintén ki lett törölve az emlékezetből az az, hogy Hitler igazából sosem volt jobboldali.
Mi is volt Hitler pártjának neve?
NSDAP.
Mit is jelent?
Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei.
Honnan a náci (Nazi) kifejezés? A párt nevének első szavából.
Nationalsozialistische -> Nationalsozialist -> Nazi.
Nationalsozialist. NationalSOZIALIST
Magyarul: Nemzetiszocialista. NemzetiSZOCIALISTA
Teljes nevén: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
Vagyis: ...SZOCIALISTA ... MUNKÁSPÁRT
Lehetséges, hogy a XX. század első felének Németországában mindenki komplett idióta volt, és nem tudta mit jelent a "szocialista munkáspárt" szavak lényege?
Nem. Tökéletesen tisztában voltak vele. Azért nevezték el így.
A szocializmus Lenin által mutatott útja a marxizmusra épült.
A szocializmus nácik által mutatott útja a szociáldarwinizmusra épült.
Az egyik a társadalmi egyenlőséget hirdette megteremteni, a proletariátus hatalma által.
A másik azt, hogy az emberi fajok közötti versenyben a legrátermettebbnek kell fennmaradnia, a többieknek pusztulás vagy alávetettség a sorsa.
Ezt mindkettő népközösség létrehozásával gondolta. Az egyik úgy hívta: Kommün, a másik úgy: Volksgemeinschaft.
Az egyik gyűlölte a kapitalizmust, de (szavakban) a másik is elutasította azt.
Egyikük sem kedvelte sem a vallást, sem az arisztokráciát.
Az egyik a társadalmi igazságosság nevében kifosztott mindenkit, akinek volt valamije. A másik a társadalmi igazságosság nevében kifosztott mindenkit, akire csak rá tudta akasztani a sárga csillagot.
Igen, a nácik szintén szocialisták voltak. Csak épp nem baloldaliak - de nem is jobboldaliak.
Ők egyfajta harmadik utat hirdettek, ami „természetesen” az egyetlen és igaz ideológia. Legalábbis szerintük.
Dimitrov tehát nem lehetetlen feladatnak látott hozzá, amikor (újra) belekalapálta a Kommunista Internacionáléba a szociálfasizmust, mint újonnan követendő magatartást. Marx mellé pont illett a fasizmus(?!)
Na de ki volt Georgi Dimitrov Mihajlov? Bolgár kommunista, a Kommunista Internacionálé (Komintern) vezetője. A Reichstag leégésekor (lásd: fentebb) ő is épp Németországban tartózkodott. (Miért is?!) Ő volt az, aki 1935-ben felfüggesztette a nácikkal való együttműködést, meghirdetve az antifasizmus fontosságát. Majd 4 évvel később az antifasiszták elkergetését és a fasisztákkal való szoros együttműködést. Aztán újra antifasiszta lett, majd 1945-től haláláig Bulgária első embere. Láthatóan ideológiailag rendkívül jól képzett elvtárs, nem véletlenül került ilyen magas pozíciókba. Mondhatni maga volt a megtestesült baloldali erkölcs(?!), "következetesség" és "hitelesség".
Megjegyzés: Magyarország, a 2018-as választások előtt. Heller Ágnes, a baloldal legtöbbre tartott ideológusa folyamatosan azt hangoztatta, hogy a választásokra a baloldalnak össze kell fognia a nácikkal. (Persze "orrbefogva"). Ezen még a saját elvtársai is meglepődtek, pedig semmi új ötlet nem volt ebben. Egyszerűen csak eszébe jutott tanítómestere, Lukács György nagy példaképe, Sztálin. Heller, a 90 éves professor emerita sokat látott filozófusnő. Valószínűleg romantikázott egy kicsit, amikor a szociálfasizmus új, modern és "hazai" változatát javasolta.
TÉNY: a baloldal sosem volt homogén. Narodnyikok, bolsevikok és mensevikek, kommunisták és szociáldemokraták, trockisták és sztálinisták, cionisták és anarchisták, antifasiszták, antikapitalisták, antikommunista-szocialisták, liberálisok, multikulturalisták és még az ördög tudja pontosan hányféle, marxizmusra csavarodott ideológia. Az internacionalizmus fájára tapadt megannyi szimbióta. "Természetesen kizárólag a munkások érdekeiért", véletlenül sem saját, világuralmi törekvéseik megvalósításáért. Vagy mégis?!
Ennek tökéletes módszere a különböző ideológiákon és eszméken alapuló álláspontok meséje, a mézesmadzagként lóbált ígéretek tömkelegével.
Akár a piacon: „Tessék választani, az én portékám szebb és kívánatosabb.”
Kinek ez, kinek az fog tetszeni. De lényegében egyik sem szolgált másra, csak arra, hogy minél többen támogassák a valójában azonos célt szolgáló baloldalt.
Ennek tökéletes módszere a különböző ideológiákon és eszméken alapuló álláspontok meséje, a mézesmadzagként lóbált ígéretek tömkelegével.
Akár a piacon: „Tessék választani, az én portékám szebb és kívánatosabb.”
Kinek ez, kinek az fog tetszeni. De lényegében egyik sem szolgált másra, csak arra, hogy minél többen támogassák a valójában azonos célt szolgáló baloldalt.
Ezek időnként egymást ölték, (ahogy pl. az 1936-os spanyol polgárháborúban) időnként egymást végeztették ki koncepciós perekben, időnként egymást lőtték tarkón egy folyosón, időnként egymást juttatták börtönbe, deportáltatták koncentrációs táborba. De ettől még barátok maradtak. Ez egy "rosszbaráti" társaság, ahol az épp legerősebb a legnagyobb úr, a többiek pedig miközben hűen követik, a félreállításán agyalnak.
Akik e módfelett sokféle párt bármelyikét támogatták, általában maguk sem tudták, hogy mindezek egymással megállapodva, belső szövetségeket kötve vagy épp azokat felrúgva, a hatalmi pozíciókon marakodva csak egy dologban voltak mindig azonos állásponton: hogy a népnek az általuk képviselt munkás-paraszt rétege csak arra való, hogy őket szolgálja.
Dimitrov nem tévedett. A marxizmus mellé illett a fasizmus.
Térjünk vissza a szociálfasiszta testvérekhez.
TÉNY: Milliók követték az ikerpár egyikét is, másikát is.
De vajon miért? A szűk irányító politikai eliten kívül tudta-e bárki is, mi a valóság?
Vagy csak elhitték az irányításukra kitalált ideológiát?
Esetleg nem mertek mást mondani - s mi több: gondolni sem - mert különben lesújtott rájuk a totalitárius államhatalom?
Ő fenn áll a tribünön, és hazudik.
Mindenki tapsol, de mindenki tudja, hogy hazudik.
És ő tudja, hogy mi tudjuk.
De ő tovább folytatja a hazugságait - és elégedett, mert mindenki megtapsolja őt.”
(Nina Poglaszova)
Az örökség
A II. világháború vége Európa számára a fekete iker halálát és a vörös iker győzelmét hozta.
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) hagyatékának zömét a győztes testvére, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (CCCP) örökölte meg.
Közép-Európa és Németország fele pedig cseberből vederbe esett. Az új színekbe öltözött terror folytatódott.
A Vezér helyét átvette a Gazda, az egyik idióta ideológiát egy másik idióta ideológia váltotta fel.
Hatására új tabuk, és új, külső és belső ellenségképek születtek. Ezzel kötelező lett az emlékezetzavar.
mely hidat képez múltunk, jelenünk és jövőnk között.” (Comer)
De az emlékezetből is ellenség lett. Csak arra, és csak úgy lehetett emlékezni, ahogy a vörös iker megparancsolta. És közben énekleni kellett, hogy „A múltat végképp eltörölni, Rabszolga-had, indulj velünk!”
A tankhadosztályként dübörgő szocialista hazugságáradat azonban itt nem állt le.
Sőt: új fokozatra kapcsolt. Letagadott mindent, átírta a történelmet saját és mások tetteiről.
Közben kivégeztetett pár tízezer embert, majd minden saját bűnét másokra kenve újra letagadott mindent.
Aztán deportált pár tízezer embert, majd minden saját bűnét másokra kenve újra letagadott mindent.
Utána átírta a történelmet saját és mások tetteiről.
Majd újra átírta a történelmet saját és mások tetteiről.
De ez már a következő történet:
A szociálfasizmus kora (2/2. rész)
Avagy: valóság kontra szocialista emlékezet
(HAMAROSAN FOLYTATJUK)
(by L.W.L.)
2019.06.22.
2019.06.22.
Bejegyzések
